Nyaralás közben, strandon, otthon a hűvös szobában, vagy télen egy meleg kuckóban: olvasni jó.
Két “utaztatós” könyvet ajánlok. Az egyik India gazdag mesevilágába repít, a másik a mai Kelet nyugati szemmel különös kultúráiba kalauzol.
Francis William Bain:
A Hajnal Leánya
Elvarázsol és feltölt – a mesék örök érvényű bölcsességei által. Szerintem az a jó mese, ami gyerekként, majd felnőttként ugyanúgy elbűvöl, és időről-időre újraolvasva más és más rétegeket mutat magából – gyerekként talán tudattalanul, felnőtt tapasztalatok birtokában már talán tudatosabban, aha-élményszerűen tárja fel a bölcsességeket – mindenesetre mindig mond valami érdekeset, a varázslatos India mesevilágába szőve. A történetek hosszúak, hogy kellőképpen kikapcsoljunk és messzire utazzunk, mire a végére érünk.
A nyugalmat csak a sok jegyzet zavarja, amit a könyv legvégén helyeztek el. (Talán azért, hogy mégse legyen annyira zavaró. De ha először olvasom a sztorikat, elég sűrűn kell hátralapozni.)
Tetszenek benne az indiai miniatűrök (amik színesben még szebbek lennének).
A 687 oldalas könyv 12 mesét tartalmaz:
A Hajnal leánya (Frigy államérdekből…,Az új hold növekedése)
Holdsarló,
A hibák bányája (A politika eszköze, Találkozás államügyekben, Szívek egyezsége),
A testetöltött hó (Hószellemek, A király szerelme, Az istenség színjátéka),
Az éjbemerült Nap (Alkony-Végzetes szemek, Éjszaka-Alvás és álom, Hajnal),
A Nagy Isten hajában (Prológus, Világlótusz, Epilógus),
Szürkület (Üldözött szépség, Homály, Végzetes csók),
Buborékok az élet tengerén (Az elrontott gyermek, Az antilop szomjúsága – Felhős hajnal, Az antilop szomjúsága -Dél ragyogó ködfátyla, A pusztaság és az éj),
Az égszínkék ital (Prológus – Halott lótusz, A szerelem tükre, Epilógus- megtört szív),
Isteni hamvak (Az érdemek hegye, A lélek bilincse, Az idő hullámai),
Az alkony köntöse (Istenek mulatsága, Aki kockáját mególmozza, Előrelátható befejezés),
Ami az álomban valóság (A Gangesz partján, Női szív, Történet, amelynek nincs vége).
A könyv fülszövegéből idézek:
“F. W. Bain azok közé a nagyszerű angol tudósok közé tartozott, akik a 19. század végén nem azért mentek Indiába, hogy anyagi javakkal gyarapodjanak, hanem azért, hogy szellemi értékeket keressenek. Bain mélységes szeretettel és odaadással hatolt be a szankszrit irodalom kincsesházába, és a költészet remek gyöngyszemeit hozta felszínre onnan. Szimbolikus és bölcs meséi oly mélyén gyökereznek az indiai kultúrában, hogy első megjelenésük idején még a tanult brahmanok is azt hitték, hogy egy újonnan felfedezett szankszrit kézirat került a kezükbe, amely híven tükrözi az indiai gondolkodás és mitológia legősibb elemeit.”
Francis William Bain: A Hajnal Leánya / Magvető Könyvkiadó / 2008 / Fordító: Dr. Baktay Ervin / 688 old. / keménytáblás / 165X 220 / 1170 gr / ISBN: 9789631426106
Folyt. köv.!
A bejegyzés 2. része itt olvasható >> A Kelet csodálatos zamata
>> 
